A központ tervezése során alapvető szempont volt, hogy ha igazán az ökoturizmus a célunk és a fenntarthatóságot próbáljuk képviselni, akkor ehhez olyan épített környezetet kell létrehoznunk, ami ezeket a hangzatokat alátámasztja és tartalommal tölti meg.
Ez az egyszerűnek tűnő ötlet bizonyult a legnagyobb kihívásnak: a koncepciótól az építési engedély megszerzése több mint 6 évet vett igénybe! Sőt a mai napig vannak olyan bürokratikus kérdések és szabályozások, melyek valójában 9 évre tolják ki ezt az időt.
Mit is akartunk, ami ennyire meg(ki)akasztotta a rendszer gondolkodását?
Semmi újat! Legalábbis semmi olyat, ami ne létezne valahol legálisan a nagyvilágban, vagy akár szűkebb egyesített Európánkban, s amellett hogy létezik, (szabványokkal, tesztekkel, tudománnyal) bizonyítottan működik is. Sőt mi több, akár nálunk is létezhetett évszázadokon át, persze abban a boldog, együgyű korban mielőtt feltalálták nekünk a szabványokat, engedélyeztetést, hatóságok tömkelegét, vagyis valamikor a pre tüzép barokk korban, a kockaházak feltalálása előtt.
Olyan épületet szerettünk volna, amelyik:
Úgy gondoltuk, hogy ezek alapján csakis:
Fa teherhordó szerkezetes, szalmabálával szuperszigetelt vályog falszerkezetet kell alkalmaznunk, tripla üvegezésű fa nyílászárókkal, aktív (napelem és napkollektor) és passzív szolár megoldásokkal, biomassza fűtéssel. A betont sajnos nem tudtuk kikerülni és a nádtető helyett az olcsóbb(!) cserepet választottunk – pedig ha valahol, akkor a Hortobágyon aztán van nád.
Aki mindezt papírban is megálmodta, sőt végig küzdötte a szélmalom harcokat a Belső Udvar Építésziroda. Szerintünk egész jól sikerült, nézze meg a végeredményt ön is, ne várjon 9 évet. További jó hír, hogy innentől legálisan és sokkal rövidebb idő alatt, kevesebb energiával lehet ilyen deviáns energiatakarékos házakat építeni.